Ezek a manapság kapható ipari joghurtok pont az a kategória, amikből kimaradt a tervezett avultatás.
1,5 – 2 hónap után is pattinthatod a tetejét és lefetyelheted, semmi bajuk.
Legfeljebb pöppet rászáradt már a fedőfóliára a matéria, így annak telibenyalása mellőzendő..
Negyven esztendő házassága, Tiborunk titkolt, csak arcára kiülő keserűsége, hogy az élet és Klára igazságtalan. Az életet illetően a metafora “lyoghurt” szarik bele, ámde ott van Klára, az örök nő, aki minden rejtett gyűlöletét e Tiborok közt is Tibor férjnek szánja és hatvanas üdeségét számtalan titkolt szerető táplálta…
Hóm-szvít-hóm.
a Népszabis kollégának ott a pont, Klára Kafkát lapoz és a hentesfiún tűnődik – zsenge negyvenötös, de tudja, hogy megnézte a seggét.
Hmm, nem rossz. De ma már van tört ütemes haiku is, akárcsak érzéstelenítős óvszer, orosz teherautóhoz összelapítható vödör, valamint Christian gangster rap. Úgyhogy lehet tizennégy ujja is a bal nagylábán.
Családom nőtagjai dettó ezen a filozófián nevelkedtek. Talán anyáról lányára öröklődik a lejárati idők tág értelmezése. Nekem kell kibasznom a mélyhűtőből a másfél éve lejárt mirelit árut.
Ételmérgezésem tényleg nem volt. Megszagolom a kaját, ha oké, megeszem. És sajnos én is dobok ki néha ételt. A lejárati időkkel sokan túl óvatosak, de érthető valahol, hogy nem tud megenni valaki jóízűen olyan étket, amiről azt hisz, hogy már romlott.
Szeretném megkérni valamelyik túlképzett Tibort, hogy rittyentsen ide egy doktori disszertációt “A meggy (cseresznye), mint vándormotívum Grafit művészetében” címmel. Köszönöm.
(Idézet Szecsey Tibor: A csonthéjasok hatása a kortárs művészetre c. művének III. kötetéből:)
[…] Amint azt a korábbiakban láthattuk, a magyar kultúra szerves részét képezi a pálinkafogyasztás, eme tevékenység motívumai mind direkt, mind indirekt módon megjelennek a nemzeti identitástudatra, illetve néplélekre igen érzékeny Grafitember vizuális kifejező-eszköztárában.
A csonthéjas gyümölcsök – úgyis mint például a cseresznye, meggy, szilva, barack – pedig rendkívül alkalmasak pálinkafőzésre, ráadásul a Kárpát-medencében is jól termeszthetők. Ilyeténképpen pedig gyakran a fentebb tárgyalt nedű szinonimájaként funkcionálnak, például: “Van jóféle házi szilvám. Kérsz?” (lásd még: Kerékfülű Ármin: Székely Iddogálós – 7. old. [37])
Hogy konkrét példát is hozzunk, a cseresznye vissza-visszatérő jelképként jelenik meg a már érett művész (szóvicc nem volt szándékos) alkotásaiban, egyfajta keretet, vagy inkább gerincet adva az egymástól független eseményeknek: Hol eleddig ismeretlen, bohókás katonatisztek ruházatán jelenik meg, hol pedig a már köztudatba jól beépült, idős, de karakán házaspár Dezső és Klára (v.ö.: “Apjok faszát az unokáknak Dezső”, [38]) által fémjelzett – a modern mai és közelmúltbeli kispolgári élethelyzeteket egyszerre tűélesen és szódásüveg-szerűen torzító, görbe tükörként ábrázoló – sorozatában szerepel, egyfelől központi konfliktusként, másfelől pedig a tökéletlenség, a mulandó érték egyetemes szimbólumaként. Tekinthetünk rá tehát vándormotívumként, amely […]
Az alacsony impakt-faktorú Szecsey Tibor fenomenológiai megközelítése releváns és sok szempontból alapmű a pályakezdő műelemzők számára, ám ne felejtsük, hogy tanulmánya megírása idején a még kiforratlan kutató Szathmáry-ösztöndíjban részesült, így elfogultsága és szakmai hitelessége a szilva irányába egyértelmű, és monodirekcionálissá teszi a diszkurzív megközelítést, így konklúziói tudományetikai szempontból túlságosan apodiktikusnak mondhatók.
Szerencsére, „Az archetipális meggyszimbólum redundanciája a harmadik tintenpen-korszakban” című esszéjében Gébitsy Tibor világosan bemutatja és levezeti a vékony száron lógó, hamvas-hersenő sanguirot gyümölcsforma mint hereszimbólum és virilitás-vágy életmű szempontjából ontológiai jelentőségét.
Prof. habil. Dr. Tiborné, Doktor Klára a posztkolonialista episztemológia multidiszciplináris eszköztárát használva tovább megy ennél, kitér a fekete-fehér rajzok által felvetett kolorisztikai vákuumra, amely tágítja az interpretációs horizontot, vitatható konklúziói mindenesetre figyelemreméltóak. Bár nem vitatja azt a grafitológiai konszenzust, amely értelmében a meggy az érett mester egyik meghatározó szerelmszimbolúma, felveti a konzumtársadalomból való ki- és elvágyódás egyik megnyilvánulási formáját.
A mestert közelről ismerő Röné egyik interjújában ezt az enigmatikus választ adta az őt meginterjúvoló Deseő Aeditkének, mikor ez utóbbi a meggyről kérdezte: „Kicsi lányka ül a fán, piros szoknya derekán. Közepe akár a kő, ki tudja, mi lehet ő?”. Bár a kortárs kutatók közül néhányan apokrifnek tartják a fenti mondat, a klasszikus grafitológiai kánon szerves része és így megkerülhetetlen.
A biográfiai magyarázat leegyszerűsítő ám frappáns. A meggyszimbólum felbukkanása egybeesik az úgynevezett kézműves sörforradalom elején dívó meggyes apák, ipák és porterek szerencsére gyorsan lealkonyuló divatjának, amely egy időre rabul ejtette a művész élete párját is, így a meggyszimbólum mintegy ironikus segélykiáltásként is értelmezhető. Mondhatni krizeológiai lábjegyzet egy efemer epifenoménhez.
Ám ne feledjük a még mindig releváns Medveczky posztironikus koanját: „cseresznye”.
“Ti ismeritek Joghurtot?”
Yoghurt az élet, erő egészség! :)
De csak ha veled van a schwartz ereje!
Ezek a manapság kapható ipari joghurtok pont az a kategória, amikből kimaradt a tervezett avultatás.
1,5 – 2 hónap után is pattinthatod a tetejét és lefetyelheted, semmi bajuk.
Legfeljebb pöppet rászáradt már a fedőfóliára a matéria, így annak telibenyalása mellőzendő..
Szeretnék óvást emelni a cím ellen, hogy nem úgy szokott lenni, hogy a cím benne van a szövegben mindig?
Ne kössé gúzsba művészetileg, okéka? :)
Ayay sah!
Köszi ezt a rajzot is, gyönyörű, letisztult és hibátlan.
(a hízócsigát is kösz. picit kávés lett a monitor miatta, de nem haragszom :))))))
Hogy ugyertedhogy meggy a rispekt?
Oda basz ez.
Negyven esztendő házassága, Tiborunk titkolt, csak arcára kiülő keserűsége, hogy az élet és Klára igazságtalan. Az életet illetően a metafora “lyoghurt” szarik bele, ámde ott van Klára, az örök nő, aki minden rejtett gyűlöletét e Tiborok közt is Tibor férjnek szánja és hatvanas üdeségét számtalan titkolt szerető táplálta…
Hóm-szvít-hóm.
a Népszabis kollégának ott a pont, Klára Kafkát lapoz és a hentesfiún tűnődik – zsenge negyvenötös, de tudja, hogy megnézte a seggét.
Ez már haiku, ba**od…
Lol, és tényleg
:D
Ha már belecsaptunk:
Váltott műszak
Nappal-éjszaka, Szab.-
Szab., Nappal-éjszaka
Munka az enyém.
Koszolom rossz ruhám,
Várom, hogy a Szab.
Nyűgömnek véget szab.
Váltott unalom
Annyi mindent elterveztem!
Csak hever resten
Megtört testem.
Min’na sayōnara, Napirajzosok,
Szaszi, kezdhetsz dühöngeni! XD
a haiku feltalálójának
valószínűleg hét ujja volt
a középső kezén
Hmm, nem rossz. De ma már van tört ütemes haiku is, akárcsak érzéstelenítős óvszer, orosz teherautóhoz összelapítható vödör, valamint Christian gangster rap. Úgyhogy lehet tizennégy ujja is a bal nagylábán.
Hát igen, Fukushima hosszú árnyékot vet a japán költészetre.
Nem – dühöng-
-dünnyög-
..ha már ide válaszoltál.
ikszdé
Családom nőtagjai dettó ezen a filozófián nevelkedtek. Talán anyáról lányára öröklődik a lejárati idők tág értelmezése. Nekem kell kibasznom a mélyhűtőből a másfél éve lejárt mirelit árut.
Nettó pazarlás. Már bocsánat.
Még nem volt ételmérgezésed romlott kaja miatt. Ezexerint. Ha lett volna, nem tartanád pazarlásnak. Ugyanakkor nem napi szinten dobálom ki a kaját.
A fagyasztott kaja nem romlik meg. Én ettem olyan húst, amit 15 évvel ezelőtt fagyasztottam le nyersen.
Kollégista voltam. Megemésztek bármit. Ugyanitt: Két cigiért kivasalom az ünneplős inged.
Ételmérgezésem tényleg nem volt. Megszagolom a kaját, ha oké, megeszem. És sajnos én is dobok ki néha ételt. A lejárati időkkel sokan túl óvatosak, de érthető valahol, hogy nem tud megenni valaki jóízűen olyan étket, amiről azt hisz, hogy már romlott.
Öcsém anyósa dettó, de a felesége már nem, ő már hajigálja ki a sok lejárt szart az anyjánál. Van remény.
Szeretném megkérni valamelyik túlképzett Tibort, hogy rittyentsen ide egy doktori disszertációt “A meggy (cseresznye), mint vándormotívum Grafit művészetében” címmel. Köszönöm.
(Idézet Szecsey Tibor: A csonthéjasok hatása a kortárs művészetre c. művének III. kötetéből:)
[…] Amint azt a korábbiakban láthattuk, a magyar kultúra szerves részét képezi a pálinkafogyasztás, eme tevékenység motívumai mind direkt, mind indirekt módon megjelennek a nemzeti identitástudatra, illetve néplélekre igen érzékeny Grafitember vizuális kifejező-eszköztárában.
A csonthéjas gyümölcsök – úgyis mint például a cseresznye, meggy, szilva, barack – pedig rendkívül alkalmasak pálinkafőzésre, ráadásul a Kárpát-medencében is jól termeszthetők. Ilyeténképpen pedig gyakran a fentebb tárgyalt nedű szinonimájaként funkcionálnak, például: “Van jóféle házi szilvám. Kérsz?” (lásd még: Kerékfülű Ármin: Székely Iddogálós – 7. old. [37])
Hogy konkrét példát is hozzunk, a cseresznye vissza-visszatérő jelképként jelenik meg a már érett művész (szóvicc nem volt szándékos) alkotásaiban, egyfajta keretet, vagy inkább gerincet adva az egymástól független eseményeknek: Hol eleddig ismeretlen, bohókás katonatisztek ruházatán jelenik meg, hol pedig a már köztudatba jól beépült, idős, de karakán házaspár Dezső és Klára (v.ö.: “Apjok faszát az unokáknak Dezső”, [38]) által fémjelzett – a modern mai és közelmúltbeli kispolgári élethelyzeteket egyszerre tűélesen és szódásüveg-szerűen torzító, görbe tükörként ábrázoló – sorozatában szerepel, egyfelől központi konfliktusként, másfelől pedig a tökéletlenség, a mulandó érték egyetemes szimbólumaként. Tekinthetünk rá tehát vándormotívumként, amely […]
Megérte ma felkelni :)
Az alacsony impakt-faktorú Szecsey Tibor fenomenológiai megközelítése releváns és sok szempontból alapmű a pályakezdő műelemzők számára, ám ne felejtsük, hogy tanulmánya megírása idején a még kiforratlan kutató Szathmáry-ösztöndíjban részesült, így elfogultsága és szakmai hitelessége a szilva irányába egyértelmű, és monodirekcionálissá teszi a diszkurzív megközelítést, így konklúziói tudományetikai szempontból túlságosan apodiktikusnak mondhatók.
Szerencsére, „Az archetipális meggyszimbólum redundanciája a harmadik tintenpen-korszakban” című esszéjében Gébitsy Tibor világosan bemutatja és levezeti a vékony száron lógó, hamvas-hersenő sanguirot gyümölcsforma mint hereszimbólum és virilitás-vágy életmű szempontjából ontológiai jelentőségét.
Prof. habil. Dr. Tiborné, Doktor Klára a posztkolonialista episztemológia multidiszciplináris eszköztárát használva tovább megy ennél, kitér a fekete-fehér rajzok által felvetett kolorisztikai vákuumra, amely tágítja az interpretációs horizontot, vitatható konklúziói mindenesetre figyelemreméltóak. Bár nem vitatja azt a grafitológiai konszenzust, amely értelmében a meggy az érett mester egyik meghatározó szerelmszimbolúma, felveti a konzumtársadalomból való ki- és elvágyódás egyik megnyilvánulási formáját.
A mestert közelről ismerő Röné egyik interjújában ezt az enigmatikus választ adta az őt meginterjúvoló Deseő Aeditkének, mikor ez utóbbi a meggyről kérdezte: „Kicsi lányka ül a fán, piros szoknya derekán. Közepe akár a kő, ki tudja, mi lehet ő?”. Bár a kortárs kutatók közül néhányan apokrifnek tartják a fenti mondat, a klasszikus grafitológiai kánon szerves része és így megkerülhetetlen.
A biográfiai magyarázat leegyszerűsítő ám frappáns. A meggyszimbólum felbukkanása egybeesik az úgynevezett kézműves sörforradalom elején dívó meggyes apák, ipák és porterek szerencsére gyorsan lealkonyuló divatjának, amely egy időre rabul ejtette a művész élete párját is, így a meggyszimbólum mintegy ironikus segélykiáltásként is értelmezhető. Mondhatni krizeológiai lábjegyzet egy efemer epifenoménhez.
Ám ne feledjük a még mindig releváns Medveczky posztironikus koanját: „cseresznye”.
A Szecsői Tiborológiai Társaság tudományos főkardigánjaként “Fosbójával ékesített engedje meg, hogy aztakurva”-ban részesítem mindkét aspiránst!
Amíg nem kemény a tetején lévő púp (~a fólia) nyeld nyállal bátran. Legfeljebb kitakarít. Belülről.
Francokat. Egy hónapja lejárt joghurttól se fostam.
A joghurt eleve egyfajta romlott tej, tehát mi tudna továbbromlani rajta…?
Hetvenes éveiben járó budai értelmiségi házaspár. ll. kerület, és környéke. A férj népszabadságot, a feleség kortárs szépirodalmat fogyaszt.
A nyakékkel játszó ujj üt.
Ez a verébszarta hinta qrva erős lett, Klára!
A kérdés jogos, don’t hurt him.
Jog és hurt ügyes elhejezése egy mondantban véletlenül vagy direkt?, Ha direkt, megy a rispekt!
a pontosjé hasznalata LY helyett veletlenul vagy direkt? =D